Ha az utazási idő paraméterének abszolút értéke nagy, az utasok módválasztása alig reagál az időkülönbségre, mert ilyenkor a nem megfigyelt tényezők dominálják a döntést.

Az állam üzemanyagadó-bevételének csökkenése nem szerepel a társadalmi költség-haszon elemzésben, mert közösségi közlekedési projekteknél a hasznok döntő része időmegtakarítás.

Tranzakciós költségek hiányában a magánalku hatékony eredményre vezet, mert a jogok kezdeti elosztása határozza meg, hogy a tevékenység megvalósul-e.

A közömbösségi görbék konvexitása tapasztalati tény, mert az emberek a változatosságot kedvelik.

A Mohring-hatás pozitív externália az utasok között, mert több utas esetén a szolgáltató ritkábban indít járatokat.

A Pigou-adó megszünteti a negatív externália okozta holtteher-veszteséget, mert az egységnyi adó a külső határköltséggel egyenlő, így a kínálati görbe a társadalmi határköltség-görbére tolódik.

Az autóval nem rendelkező ingázókat kihagyjuk a bináris autó–közösségi módválasztási modell becsléséből, mert számukra az autó nem része a választási halmaznak.

A közömbösségi görbék konvexitása a tranzitivitás axiómájából következik, mert az emberek a változatosságot kedvelik.