A büntetőeljárási törvény szerint a bíróság, ügyészség, valamint nyomozóhatóság által kibocsátott határozat vagy kézbesítendő ügyirat lefordítása a bűnügyi költség része, és az ügydöntő határozat meghozatalakor a bíróság dönt annak megállapításáról ki viseli majd a fordítás megelőlegezett költségét.

Az önvádra kötelezés tilalma kizárólag a büntetőeljárás két alanyára: tanúra és terheltre vonatkozik.

A költségkedvezmény a terhelt esetén a kirendelt védő és az ügygondnok díjának és költségeinek állam általi előlegezésére és viselésére terjed ki.

Ha a büntetőeljárásban részt vevő személy beszédfogyatékos vagy hallássérült, kérésére a kihallgatás helyett írásban tehet vallomást.

A sértett, a terhelt, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt részére a gyámhatóság által kirendelt támogató a törvény szerinti cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatal elősegítése érdekében a büntetőeljárásban részt vehet.

Távmeghallgató szoba csak a törvényszékeken és az ítélőtáblákon található, mert a különösen védett tanú megjelenése az eljárásban csak a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények esetén van.

Tanúgondozó igénybevétele kizárólag büntetőügyekben lehetséges, hiszen a tanúk befolyásolástól mentes vallomása itt meghatározó.

Ha a tanú írásban kívánja megtenni a tanúvallomását a bíróság előtt, ettől függetlenül őt a bíró szóban is meg fogja hallgatni, hiszen a bíróság processzuális alapelvei egyike a szóbeliség.

Az opportunitás elve a nyomozóhatóság a büntetőeljárás folytatására vonatkozó mérlegelési jogkörét jelenti, amely a célszerűségre épül, törekszik.

A büntetőeljárás az igazságszolgáltatás meghatározó része.