"Kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a gyanúsított terhére."

"A büntetőeljárásban senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson."

A hatóság a különleges bánásmód megállapítása iránt előterjesztett indítványának elutasításáról határozat hozatala nélkül dönt, viszont haladéktalanul tájékoztatja a bíróságot.

Bizonyítási cselekmény különösen a szemle, a tanúkihallgatás, a helyszíni kihallgatás, a bizonyítási kísérlet, a felismerésre bemutatás, a szembesítés és a műszeres vallomásellenőrzés.

A tanúnak az ügyben korábban, vagy más ügyben tett tanúvallomása bizonyítási eszközként nem használható fel, ha a tanú a vallomástételt a későbbiekben megtagadja, még akkor sem ha a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből a tanúzási figyelmeztetés és az arra adott válasz egyértelműen kitűnik. 

Az ügyészségnek, mint az állam büntetőigényét érvényesítő közvádlónak csak a terheltet terhelő és a büntetőjogi felelősséget súlyosító körülményeket köteles figyelembe venni.

A büntetőjogi normák meghatározzák, hogy mely szervek milyen eljárás keretében érvényesítik az anyagi jog szabályait.

 Mi az alapvető különbség a magánindítvány és a magánvád között a büntetőeljárásban?

Melyik NEM tartozik a normatív bűnügyi tudományok közé?

Melyik állítás IGAZ a büntetőeljárásban részt vevő ügygondnok és a meghatalmazott képviselő jogállásának összehasonlításakor?