Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság

ítéletében meg nem állapítja.

A büntetőeljárásban kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem

értékelhető senki terhére.

Mindenkinek

joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzék. Ez a jog nem korlátozható.    

Abban

a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el és milyen bűncselekményt, a

bíróságot, az ügyészt, a nyomozó hatóságot nem köti a más eljárásban hozott

határozat, illetőleg az abban megállapított tényállás.

Az önvádra kötelezés alapelve a terhelttel, a tanúval és a szakértővel

kapcsolatban értelmezhető, mivel a büntetőeljárásban ők azok, akik vallomást

tehetnek, illetve véleményt közölhetnek.

A

tanú kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, vagy önmaga

ellen bizonyítékot szolgáltasson.

A büntetőeljárásban tiszteletben kell tartani mindenkinek az emberi méltányosságát.

Keresd a kakukktojást!

1. alapos és hivatalos vizsgálat során kideríti az objektív, materiális igazságot
2.  előnyben részesíti az írásbeliséget
3. szabad bizonyítást követel, amely során a bizonyítékokat a bíró szabadon mérlegeli
4. az alaki, formális igazság megállapítása a cél
5. a legtöbb kontinentális országban a nyomozást az ügyészség végzi vagy végezteti
6. az ügy befejezésével az ügyészség dönt, hogy vádat emel-e (dönthet - mediáció)
7. a bíró aktívan részt vesz a bizonyítási eljárás lefolytatásában(tanúk, szakértő megh)
8. a bíró biztosítja a törvényes eljárás lefolytatását, és döntéshozó egyben

Az előkészítő ülés fakultatív, célja annak megállapítása, hogy a bűncselekmény gyanúja fennáll-e, leplezett eszközök alkalmazását és adatgyűjtést és magában foglalhat, a nyomozás elrendelésével érhet véget.

A bíróságot, ügyészséget, nyomozóhatóságot terheli az officialitás elve, vagyis hivatalból kötelesek eljárni a közvádra üldözendő bűncselekmények miatt.