Egy Budapest környéki agglomerációs településen működő gyermekotthonban új vezetőt neveznek ki, aki azzal a meggyőződéssel lát neki a munkának, hogy a jelentős számban roma nemzetiségű gyermekeket a nevelők túlságosan lazán fogják, a gyermekek visszaélnek a nekik járó juttatásokkal, a szabadidejüket nem megfelelően használják. Az egyik intézményi gyűlésen az igazgatónő kijelenti, hogy a dologtalan “dakotákat” munkára kell fogni, és aki nem dolgozik megfelelően a gyermekotthon igazgatói szobájának felújításán, attól minden kedvezményt és juttatást meg fog vonni. Amikor az egyik lány, Fatima ekkor arra biztatja a többieket, hogy keressék meg a gyermekjogi képviselőt, az igazgatónő az irodájába rendeli. Itt pedig azzal fenyegeti meg Fatimét, hogy egy másik, “világvégi” gyermekotthonba fogja elhelyezni, ahol senki sem fogja őt látogatni, és ahol örülhet, ha enni kap.