Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés

bűntettében, közlekedés biztonsága elleni bűntettben és súlyos testi sértés bűntettének

kísérletében mondta ki. Ezért - halmazati büntetésül - 12 év fegyházra és 10 év közügyektől

eltiltásra ítélte. A másodfokú bíróság a közlekedés biztonsága elleni bűntett vádja alól a

vádlottat felmentette, az ítéletet többi részét helybenhagyta. A harmadfokú bíróság

megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, mikor a tanút nem

figyelmeztette az ún. relatív mentességi jogra, annak ellenére, hogy a

vádlott ténybelileg azzal védekezett, hogy a tanú volt az, aki belékötött, illetve őt megütötte, ő

csupán ezt viszonozta. A másodfokú bíróság bizonyítást rendelt el és a tárgyaláson a tanút

ismételten kihallgatta, a törvényes figyelmeztetés mellett. A tanú élt a relatív mentességi

jogával és a vallomástételt megtagadta. A harmadfokú bíróság azt is megállapította, hogy a

másodfokú bíróság eljárási szabálysértést valósított meg, amikor nem szüntette meg azt az

ellentmondást, amely két igazságügyi orvosszakértő véleménye között feszült. Az egyik

szakértő véleménye azt tartalmazta, hogy az emberölés sértettje a vádlott bántalmazása

folytán, többek között kemény-agyburok feletti - epidurális - vérzést is elszenvedett. Ezzel

szemben a másik szakértő - aki a boncolást végezte - határozottan akként vallott, hogy ilyen

jellegű sérülést ő nem tapasztalt, ilyen sérülést a sértett nem szenvedett el.