1749.

1949.

1905.

1857.

teniszkönyök

emésztési

problémák

aranyér

mellizom-merevség

...elfordítanánk az asztalokat 90 fokkal.

...a fehér falakat sötétkékre festenénk.

...asztali lámpákat helyeznénk az asztalokra.

...behúznánk a függönyöket.

Az ülőfelület formája azért tér el a megszokott irodaszékek ülőfelületétől, hogy megkönnyítse a mozgást.

Ergonómiai szempontból az alapötletének egyik rokona az ülőlabda.

A háttámla hiánya miatt a gerinc támasztóizmai gyengék lesznek.

Legfőbb előnye, hogy nem lehet rajta statikusan ülni, azaz támogatja az izgés-mozgást,

Az, hogy nem teljesen kézbe simuló, csak viszonylag kis probléma, hiszen emiatt az eszköz miatt senkinek sem lesz bütykös az ujja.

A "hangerő fel" és "hangerő le", "fényerő fel" és "fényerő le", "kontraszt növelése" és "kontraszt csökkentése", "színtelítettség növelése" és "színtelítettség csökkentése" gombok egymás melletti elrendezése logikus.

A kevésbé gyakran használt gombokat máshová (esetleg elrejtve) és kisebb méretben kellett volna helyezni.

A mátrix szerűen egyenes sorokba és oszlopokba rendezett gombok illeszkednek az ujjakkal való eléréshez.

1984-ben

a teletext (képújság) nagy újdonság volt (bizonyos értelemben a webes böngészés

előfutára), ezért a technika iránt érdeklődő felhasználók számára a távirányító

gazdag funkcionalitását sugalló sok gomb megléte pozitív felhasználói élményt

jelentett.

A

téglatest formánál lehetne kézbesimulóbb (például azért, hogy könnyebb legyen

jó irányba tartva kézbe venni a távirányítót); de az, hogy nem teljesen

kézbesimuló, az nem nagy baj, mert a távirányító tartásától nem lesz senkinek

sem bütykös a keze.

A sok

egyforma méretű, egyenletes rendben elhelyezett gomb a felhasználók jelentős

része (elsősorban a műszaki dolgoktól idegengedők) számára ijesztő volt, ami

negatív felhasználói élményt okozott.

Az, hogy

a hangerő plusz-mínusz, a fényerő plusz-mínusz, a kontraszt plusz-mínusz és

színtelítettség plusz-mínusz gombok azonos logika szerint, egymás mellett sorakoznak,

az jó, hiszen a tipikus felhasználó így könnyen megtalálja és használja ezeket

a funkciókat.

Az

asztallapokat le matt felületűre kellene cserélni.

Az

asztalokat el kellene fordítani 90 fokkal.

Állítható árnyékolót kellene az ablakra szerelni.

A padlót világosabb színű burkolatra kellene cserélni.

Az ábra

azt is illusztrálja, hogy alacsony színmélység alkalmazása esetén nem érdemes

színátmenetes hátteret alkalmazni, mert a folyamatosnak szánt átmenet zavaróan

csíkosnak látszódhat.

Az, hogy a

legtöbb monitorokon nem egyszerűen lépcsőzetesnek tűnik a világosság-árnyalat

változása, hanem hullámzónak (azaz a téglalapok nem homogén árnyalatúnak

tűnnek), az a monitor képességeiből adódó jellegzetes hiba.

Az, hogy

élesen kirajzolódnak a téglalapok közti határvonalak, azt jelenti, hogy a

szomszédos téglalapok fénysűrűség-értékei jobban eltérnek, mint a Weber-elvnél

említett legkisebb észrevehető különbségek.

Az ábra

azt is illusztrálja, hogy, ha a látórendszerünk kontrasztot talál, akkor azt

felerősíti: a kontrasztvonal melletti világos pontokat még világosabbnak, a

sötét pontokat még sötétebbnek „hazudja”.

Az asztalt el kellene fordítani, hogy a fény ne okozzon tükröződést a laptop képernyőjén.

A jobb oldali széket magasabbra kellene állítani, hogy a képen látható dolgozónak megfelelő legyen a beállítás.

A székeket hiába cserélnénk görgős székekre, a dinamikus ülés akkor se valósulna meg.

A szék karfáit állíthatóra kellene cserélni.

Nem

helyes a dolgozó testtartása, mert az asztalra teszi az alkarját a karfa helyett.

A dolgozónak egy olyan székre lenne szüksége, melynek a háttámlája nem csak a derekát, hanem a háta felső részét (lapockáit) is támasztja.

A bútorzat beállítása nagyjából jó lenne, csak a dolgozó testtartása nem helyes.

Helyes a dolgozó testtartása, és jó a bútorzat beállítása.