A könyvvizsgálat szisztematikusan alulértékeli az eszközöket, ÉS az adófizetés csökkenti a saját tőkét.

A mérleg jellemzően bekerülési (múltbeli) értékeken áll, ÉS az érték a jövőbeli pénzáramlásokból származik – a saját fejlesztésű márka, tudás, ügyfélkör a mérlegben meg sem jelenik.

A saját tőke csak a jegyzett tőkét tartalmazza, ÉS az eredménytartalék nem része a saját tőkének.

A mérleg nem tartalmazza a kötelezettségeket, ÉS az árfolyamok folyamatosan ingadoznak.

EBITDA = adózás előtti eredmény + értékcsökkenés – a pénzügyi eredménnyel együtt.

EBITDA = árbevétel − értékesítés közvetlen költsége, mert az összköltséges kimutatás tartalmaz külön COGS-sort.

EBITDA ≈ üzemi (üzleti) eredmény + terv szerinti értékcsökkenési leírás; közben az egyéb bevételek/ráfordítások közé rejtett egyszeri tételeket ki kell szűrni.

Összköltséges eredménykimutatásból nem számítható EBITDA, csak forgalmi költség eljárásúból.

Mert a céltartalék a saját tőke része, így hozzáadódik a részvényesi értékhez.

Mert adósságjellegű tétel: csaknem biztos jövőbeli pénzkiáramlás, amelyet a működési pénzáramlás-előrejelzés nem tartalmaz.

Mert az IFRS előírja, hogy minden céltartalékot le kell vonni az EBITDA-ból.

Mert a céltartalék pénzeszközfedezettel rendelkezik, ami növeli a nettó adósságot.

Mert az IFRS 16 szerint a bérleti díj helyét értékcsökkenés és kamatráfordítás veszi át, amelyek az EBITDA szintje alatt jelennek meg.

Mert a magyar Szt. tiltja a lízingköltségek elszámolását az üzemi eredményben.

Mert az IFRS-ben az EBITDA definíciója tartalmazza a pénzügyi bevételeket is.

Mert az IFRS szerint a lízingelt eszközök átértékelése növeli az eredményt.

Mert a pénzáramlást könnyebb kiszámítani, mint a számviteli eredményt.

Mert a számviteli eredményt az adózás torzítja, a pénzáramlást viszont nem.

Mert az érték a ténylegesen kivehető pénzen alapul: a számviteli eredmény elhatárolásokat tartalmaz, és nem tükrözi a beruházási és forgótőke-igényt.

Mert a számviteli eredmény mindig alacsonyabb, mint a pénzáramlás, így óvatosabb becslést adna.

DCF-alapú, szorzószámos és reálopciós megközelítés.

Hozamalapú (income), piaci alapú (market) és költség-/vagyonalapú (cost) megközelítés.

Statikus, dinamikus és sztochasztikus megközelítés.

Könyv szerinti, likvidációs és pótlásiérték-alapú megközelítés.

Mert konzisztens feltételezésekkel a két nézetnek ugyanazt az értéket kell adnia – ha eltérnek, valahol számítási vagy konzisztenciahiba van a modellben.

Mert a két eredmény átlaga pontosabb becslés, mint bármelyik önmagában.

Mert az EVA független a WACC-tól, így torzítatlan kontrollértéket ad.

Mert az EVA-alapú érték mindig magasabb, így felső korlátként használható a DCF-hez.

=NPV(B2;B3:G5)

=NPV(B2;C5:G5)-B3

=NPV(B2;C5:G5)+B3

=NPV(B2;B3)+NPV(B2;C5:G5)