1984-ben

a teletext (képújság) nagy újdonság volt (bizonyos értelemben a webes böngészés

előfutára), ezért a technika iránt érdeklődő felhasználók számára a távirányító

gazdag funkcionalitását sugalló sok gomb megléte pozitív felhasználói élményt

jelentett.

A

téglatest formánál lehetne kézbesimulóbb (például azért, hogy könnyebb legyen

jó irányba tartva kézbe venni a távirányítót); de az, hogy nem teljesen

kézbesimuló, az nem nagy baj, mert a távirányító tartásától nem lesz senkinek

sem bütykös a keze.

A sok

egyforma méretű, egyenletes rendben elhelyezett gomb a felhasználók jelentős

része (elsősorban a műszaki dolgoktól idegengedők) számára ijesztő volt, ami

negatív felhasználói élményt okozott.

Az, hogy

a hangerő plusz-mínusz, a fényerő plusz-mínusz, a kontraszt plusz-mínusz és

színtelítettség plusz-mínusz gombok azonos logika szerint, egymás mellett sorakoznak,

az jó, hiszen a tipikus felhasználó így könnyen megtalálja és használja ezeket

a funkciókat.