Az összefonódás végrehajtása tilos mindaddig, amíg az Európai Bizottság azt jóvá nem hagyja.

A vállalatok a Bizottság jóváhagyása nélkül is végrehajthatják az összefonódást, ha azt utólag bejelentik.

A Bizottság csak akkor rendelhet el felfüggesztést, ha már megállapította a versenykorlátozó hatást.

A felfüggesztési kötelezettség csak akkor alkalmazandó, ha a felek piaci részesedése meghaladja a 50%-ot.

Az EU fúziókontroll célja annak biztosítása, hogy az összefonódások ne akadályozzák jelentősen a hatékony versenyt a belső piacon.

A fúziókontroll eljárás minden esetben tagállami hatáskörben marad, a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel.

Az Európai Bizottság csak akkor vizsgál egy összefonódást, ha az érintett vállalkozások székhelye az EU-ban van.

A fúziókontroll kizárólag a kartellekre vonatkozik, vállalatfelvásárlásokra nem.

A II. fázisú eljárás megindítása után a tagállami versenyhatóságok elvesztik minden lehetőségüket arra, hogy észrevételt tegyenek vagy információt szolgáltassanak a Bizottság részére.

A Bizottság a „significant impediment to effective competition” (SIEC) teszt alapján akkor is megtilthatja az összefonódást, ha nem jön létre vagy erősödik meg kollektív vagy egyedi erőfölény, de az ügylet jelentősen akadályozná a hatékony versenyt.

A Bizottság kizárólag akkor tilthat meg egy összefonódást, ha bizonyítható, hogy az érintett vállalkozások együttesen erőfölényes helyzetbe kerülnek az EUMSZ 102. cikke szerinti értelemben.

Az összefonódás automatikusan összeegyeztethető a belső piaccal, ha a felek vállalják, hogy öt évig nem emelnek árat az érintett piacon.

Ha az összefonódás csak egyetlen tagállam piacán hat ki.

Ha az összefonódásban részt vevő vállalkozások együttes világszintű árbevétele eléri a 5 milliárd eurót, és legalább két vállalkozás EU-s árbevétele meghaladja a 250 millió eurót.

Ha az összefonódás kizárólag kis- és középvállalkozásokat érint.

Ha az összes érintett vállalkozás ugyanazon tagállamban van bejegyezve.

A SIEC-teszt kizárólag azt vizsgálja, hogy a felek közösen meghaladják-e a piaci 50%-os részesedést.

A SIEC-teszt csak a fogyasztói árak rövid távú emelkedését veszi figyelembe, strukturális hatásokat nem.

A SIEC-teszt azt vizsgálja, hogy az összefonódás létrehoz-e vagy erősít-e olyan domináns pozíciót, amely jelentősen akadályozza a hatékony versenyt.

A SIEC-tesztet kizárólag a tagállami versenyhatóságok alkalmazzák, nem az Európai Bizottság.

Akkor, ha a magatartás alkalmas arra, hogy közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális módon befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmi mintákat, és ez a hatás kellően valószínűsíthető és érzékelhető.

Csak akkor, ha az Európai Bizottság vagy valamely tagállami versenyhatóság bizonyítja, hogy a kereskedelem ténylegesen csökkent az Európai Unión belül.

Akkor, ha a magatartás kizárólag egy tagállam területén fejti ki hatását, de a vállalkozás több tagállamban is jelen van.

Csak akkor, ha a magatartás ténylegesen akadályozza az áruk fizikai határátlépését a tagállamok között.

Azt, hogy a visszaélésszerűnek minősülő magatartás mentesülhet a jogsértés alól, ha a vállalkozás bizonyítja, hogy az objektíve szükséges és arányos, valamint hatékony verseny- vagy fogyasztói előnyökkel jár, amelyek ellensúlyozzák a versenykorlátozó hatásokat.

Azt, hogy az erőfölényes vállalkozás bármilyen versenykorlátozó magatartást igazolhat, ha azt üzleti érdeke ezt racionálisan indokolja és ezt alá tudja támasztani.

Azt, hogy az Európai Bizottság vagy a tagállami versenyhatóság elfogadja az erőfölényes vállalkozás indokait, ha azokat írásban előterjeszti.

Azt, hogy az erőfölény fennállása esetén a magatartás soha nem minősülhet jogszerűnek, ezért igazolásnak nincs helye.

A releváns termékpiac mindig azonos azzal a piaccal, amelyen a vállalkozás a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkezik.

A releváns termékpiac kizárólag a keresleti helyettesíthetőség alapján határozható meg, a kínálati helyettesíthetőség vizsgálata nem megengedett.

A releváns termékpiac meghatározása során elsődlegesen a keresleti helyettesíthetőséget kell vizsgálni (pl. SSNIP-teszt logikája mentén), de adott esetben a kínálati helyettesíthetőség is figyelembe vehető, ha a termelők rövid távon, jelentős többletköltség nélkül át tudnak állni az érintett termék gyártására.

A releváns termékpiac meghatározásakor kizárólag a fogyasztói preferenciák szubjektív felmérése az irányadó, gazdasági tesztek nem alkalmazhatók.

Az erőfölény olyan gazdasági erőfölényt jelent, amely lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy versenytársaitól, vevőitől és végső soron a fogyasztóktól jelentős mértékben függetlenül viselkedjen, amit a piaci részesedés mellett egyéb tényezők (pl. piacra lépési akadályok, hálózati hatások, vertikális integráció) együttesen alapoznak meg.

Az erőfölény csak akkor állapítható meg, ha bizonyított a tényleges visszaélésszerű magatartás is.

Egy vállalkozás automatikusan erőfölényes helyzetben van, ha piaci részesedése meghaladja az 50%-ot.

Az erőfölény megállapítása kizárólag a piaci részesedésen alapul, más tényezők (pl. belépési korlátok, vevői erő) nem relevánsak.

Az erőfölényes vállalkozás különös felelőssége kizárólag az árképzésére vonatkozik, más üzleti magatartására nem.

Az erőfölényes vállalkozás különös felelőssége azt jelenti, hogy tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amely torzíthatja a hatékony versenyt a belső piacon.

Az erőfölényes vállalkozás csak akkor felelős, ha bizonyíthatóan szándékosan károsította a fogyasztókat.

Az erőfölényes vállalkozásnak tilos a piacon bármilyen versenyalapú magatartást tanúsítania más piaci szereplőkkel szemben, mivel az erőfölény fennállása esetén minden versengő piaci magatartás automatikusan jogellenes visszaélésnek minősül.